Ángel Palacios Romero
Termékmenedzsment-szakértő (CSV)
Az ipari szektor egyre inkább a CO₂-kibocsátás fő forrásává válik2 kibocsátás, és a szén-dioxid-mentesítés kulcsfontosságú a globális hőmérséklet-emelkedés korlátozása szempontjából. A energiahatékonyság továbbra is növekedni fog, mivel igény mutatkozik az ipari szénlábnyom-célok teljesítésére és a hosszú távú fenntartható fejlődési célok elérésére. Az innovációk kulcsfontosságúak lesznek az ipar dekarbonizációjában, különösen a magas hőmérsékletű hőalkalmazások terén.
Energiahatékonyság az energetikai átállás keretében kulcsfontosságú pillér. Ez a megközelítés eltér az erőforrás-termelés növelésére irányuló általános tendenciától, és ehelyett a következőkre összpontosít: a meglévő erőforrások kihasználtságának optimalizálása.
Energiahatékonyság Az iparban ez azt jelenti, hogy az egyes ipari ágazatok folyamatainak végrehajtásához a lehető legkevesebb hőt, munkát vagy villamos energiát kell felhasználni. Más szavakkal, a cél az, hogy az egy gyártott egységre jutó energiafogyasztás csökkentése.
Energiahatékonyság – az út a nyereségesség felé
Az energiahatékonysági elvek helyes alkalmazása az ipari szektorban elengedhetetlen a vállalat fenntarthatóságának biztosításához. Különösen a jelenlegi, emelkedő árakkal jellemzett környezetben, mivel az energiahatékonysági intézkedések bevezetése vagy elmulasztása döntő különbséget jelenthet a vállalat nyereségessége és gazdasági veszteségei között.
Bár az energiahatékonyságot hagyományosan pusztán környezetvédelmi eszköznek tekintették, manapság már a versenyelőnyök elérésének egyik eszközeként is értelmezik (a termelékenység-növekedéssel együtt).
A környezetvédelmi területen rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy Az energiahatékonysági intézkedések a legtöbb iparágban 10%-vel csökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását, amint azt a Danfoss – a dán családi tulajdonban lévő gépipari vállalatcsoport – kijelentette.
Makrogazdasági szinten a jelenleg rendelkezésre álló kutatási eredmények arra utalnak, hogy az energiahatékonyságba történő beruházások jelentős kedvező hatással lesznek a GDP-re. Ez ösztönzőleg hat az Európai Zöld Paktum és az Európai Unió (EU) Covid-19 utáni gazdasági helyreállítási politikája hogy az iparág energiahatékonyságának növelését céljaik és alapelveik közé sorolják.
Mikrogazdasági szinten ez hatással van az ipari vállalkozások termelékenységére, különösen az energiaigényes iparágakban.
Hőveszteségek – "A rejtett tüzelőanyag"
A termodinamika első törvénye kimondja, hogy az energia sem nem keletkezik, sem nem semmisül meg. Csak átalakul. Ez talán az egyik legjelentősebb törvény, amelyet felfedeztek, és amely a világegyetem viselkedését szabályozza. Az ipari folyamatokban ezek az energiaátalakulások különböző típusúak: például az üzemanyag-forrásban tárolt energia felhasználható egy motor meghajtására vagy munkává alakítható, de hővé is átalakítható, és felhasználható egy anyag melegítésére.
A probléma az, hogy az általunk előállított energia soha nem alakítható át teljes egészében a kívánt formába, ami ahhoz vezet, amit úgy nevezünk, hogy energiaveszteségek. Az energiaveszteségek elkerülhetetlenek és minden folyamatban előfordulnak, de a magasabb vagy alacsonyabb arányok jelentős különbséget jelenthetnek a vállalat pénzügyi eredményeiben.
A legújabb tanulmányok szerint IEA, a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint a maradékhő az energia-pazarlás legjelentősebb forrása, az úgynevezett “rejtett tüzelőanyag”. Évente 2860 TWh hő vész kárba, ami meghaladja az európai lakó- és szolgáltatóépületek melegvíz- és fűtési rendszereinek igényét.
A “A világ legnagyobb kiaknázatlan energiaforrása: a felesleges hő” című szakmai tanulmány a felesleges hő hatékony energiaforrásként való felhasználásának lehetőségeit vizsgálja. Az IEA becslései szerint a meglévő politikákhoz képest a világszintű energiahatékonysági törekvések csökkenthetik a CO2 kibocsátást 2030-ig további évi öt gigatonnával. Az IEA nettó nulla kibocsátású forgatókönyvei szerint az energiahatékonyság javulása az energiafelhasználásból származó CO₂-kibocsátás szükséges csökkenésének egyharmadát teszi ki2 kibocsátás ebben az évtizedben.
Az energiahatékonyság javításával az EU-ban évente 67 500 millió eurót lehetne megtakarítani, ami 30 millió benzinhordó vagy 650 000 m³ földgáz fogyasztásának elkerülését jelentené (ez az EU által 2021-ben Oroszországból importált mennyiség négyszerese).
Lehet, hogy meglepő, de nincs túl sok olyan energiahatékonysági technológia, amely a hőenergiára összpontosítana. Az e területen alkalmazott technológiák többsége az elektromos energiára irányul, amely a teljes energiafogyasztásnak csupán körülbelül 40%-ját teszi ki, míg a tA hőenergia teszi ki a fennmaradó 60%-t.
A Kurita cseppenkénti kondenzációs technológiája – A folyamatok optimalizálásának új módja
A Kurita cseppenkénti kondenzációs technológiája ebben az összefüggésben jött létre, összhangban a fenntartható fejlődési célokkal és a A Kurita alapelvei.
A A Kurita cseppenkénti kondenzációs technológiája értékes eszköz a különböző ágazatokban működő vállalatok számára, amely lehetővé teszi számukra, hogy a hőátadási folyamatok javítása kondenzáció révén, a veszteségek minimalizálása mellett.
Hidrofób tulajdonságainak köszönhetően ez a technológia növeli a hővezető anyagok hővezető képességét azáltal, hogy a rétegszerű kondenzációs mechanizmust felváltja cseppenkénti kondenzáció, ami lehetővé teszi az energia optimális átvitelét, és elkerüli a vízréteg miatt bekövetkező lényeges veszteségeket.
A kondenzációs folyamatok mindenféle ipari ágazatban előfordulnak, és egyesekben ezek a gyártási folyamat működésének kritikus tényezőjét jelentik.
Ezért ebben az iparágban a Dropwise energiát takarít meg és olyan időszakokban, amikor bizonyos körülmények hatással vannak a többi paraméterre, döntő jelentőségű szűk keresztmetszetek megoldásával meghatározó szerepet játszhat abban, hogy a rendszer működik-e vagy sem.
Az ipari szektor energiahatékonyságának javítása kapcsán a figyelem gyakran a műszaki fejlesztésekre irányul. Ezt befektetési lehetőségnek tekintik, amelyet olyan tényezők alapján értékelnek, mint a megtérülési idő (általában 5–10 év) és a várható cashflow-elemzés. A megtérülési idő és a potenciális cashflow kiszámításához a beruházás utáni időszakban várhatóan megtakarítható energiaárakra vonatkozó előrejelzéseket veszik alapul.
A befektetés sikerességének felmérése azonban gyakran nehéz feladat. Ezzel kockázat jár, amely az árak kiszámíthatatlanságából fakad a jelenlegi globális helyzetben, amikor az energiaágazat jelentős átalakuláson megy keresztül, és amelyre a társadalmi-politikai környezet is nagy hatással van.
A Kurita cseppenkénti kondenzációs technológiájának fő előnye más energiahatékonysági fejlesztésekkel szemben az, hogy a megtérülés már a vegyszer adagolását követően azonnal megkezdődik, és a kezdeti beruházás költsége alacsony.
Összegzésképpen elmondható, hogy a hőátadási folyamatok optimalizálása a fenntartható fejlődési célok elérésének elengedhetetlen eleme, amely hatalmas környezeti, társadalmi és gazdasági potenciállal bír.
A A Kurita cseppenkénti kondenzációs technológiája azok közé az innovációk közé tartozik, amelyek végigvezetnek minket ezen az úton, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy alacsony kezdeti beruházás mellett hatékonyan fejlesszék gyártási folyamataikat, elkerülve ezzel a bonyolult előrejelzésekkel járó kockázatot.
