Innovációs vezető, CSV és energia
Az új vagy megújuló energiaforrások olyan energiafajták, amelyek forrásait az a különleges tulajdonság jellemzi, hogy a természetben folyamatosan pótolódnak. A legjellemzőbb példák a vízenergia, a napenergia, a geotermikus energia, a szélenergia és a bioüzemanyagok. Ezek az energiaforrások a nagyközönség számára viszonylag ismeretlenek voltak. Az elmúlt évtizedekben alkalmazásukat többször is előtérbe helyezték a küzdelemben a klímaváltozás. Az EU-ban betöltött szerepünknek megfelelően arra törekszünk, hogy 2050-re az első klímasemleges kontinens legyünk! Ez kétségkívül nagy kihívást jelentő cél. Ennek elérése érdekében a társadalmaknak olyan iparágakat kell létrehozniuk, amelyek kevesebb kibocsátást eredményeznek, és olyan ökoszisztémákat és technológiákat kell bevezetniük, amelyek többet képesek elnyelni.
Az éghajlatváltozás egyik legfőbb okozója az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása. Ennek körülbelül egynegyedét a közlekedés (közúti és légi közlekedés) teszi ki, amely nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagoktól. Az EU közlekedési szektorának jelentősen csökkentenie kell kibocsátását a szén-dioxid-semlegesség elérése érdekében. Ez csak egy olyan fenntartható iparág kiépítésével valósítható meg, amely tisztább üzemanyagokat és mobilitási lehetőségeket kínál. A kirakós egyik darabja az bioetanol.
A bioetanol egy megújuló bioüzemanyag, amelyet szerves anyagokból – például kukoricából, búzából, cirokból és mezőgazdasági hulladékokból – állítanak elő. Közvetlenül motorüzemanyagként, illetve különböző folyékony üzemanyagok – például benzin, dízel és repülőgép-üzemanyag – keverékeként is felhasználható.
“Szén-dioxid-semlegesnek” tekintik, míg a bioetanollal működő motorok ellensúlyozhatják a keletkező CO₂-kibocsátást2 a növények növekedési szakaszában. Ezen felül ezek a termékek helyben előállíthatók, és – bizonyos mértékben – csökkentik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget.Mi történik egy bioetanol-finomítóban?
A bioetanol-előállítás a nyersanyagok erjesztésével kezdődik. Biogén CO2, amely a bioetanol-üzemek első hozzáadott értékű terméke, e folyamat során keletkezik és kerül begyűjtésre. Az erjesztés után a cefre desztillálásra és tisztításra kerül, hogy elkészüljön a “bioetanol“. Ebben a folyamatban kizárólag a keményítőt hasznosítják, és a lepárlás után visszamaradó termék – az úgynevezett lepárlási maradék – továbbra is nagyon értékes melléktermék, amely fehérjéket, rostokat és olajat tartalmaz, és amelyeket később feldolgozva felhasználhatnak szárított lepárlási melléktermék (DDG-k) vagy folyékony fehérjeként állatok takarmányozására.
Mint bármely más ipari alkalmazás esetében, a bioetanol-finomítók termelése és hatékonysága is nagymértékben függ az egyes egységekben felmerülő problémáktól. Ezek közé tartozhatnak az eltömődés, az ásványi lerakódások, valamint a végtermék minőségével kapcsolatos problémák.
A Kurita innovatív vegyi termékekkel támogatja ezt az iparágat, amelyek célja a légszennyezés csökkentése, a lerakódások megelőzése, valamint az erjesztés és a kukoricaolaj-kinyerés hatékonyságának növelése, ezzel javítva az üzemanyag-etanol-gyártók jövedelmezőségét. Teljes termékválasztékunkat és további információkat a egy adott weboldal.
Bár minden üzemnek megvannak a maga kihívásai, a párologtató rendszerekben a lerakódások kialakulása és az eltömődés gyakori problémák. A felületeken jellemzően oxalátok és foszfátok figyelhetők meg, amelyek csökkentik a hőátadást és a termelési hatékonyságot. A ProHib termékcsaládnak köszönhetően a vízkőlerakódás csökkentésével maximális hatékonyságra tudjuk hozni az üzemeket. A ProHib termékcsalád több termékből áll. A megfelelő ProHib kiválasztásáról a laboratóriumunkban elvégzett lerakódáselemzések teljes körű vizsgálata után döntünk. Vierseni Kutatóközpont.
Hogy a példát még meggyőzőbbé tegyük, nézzünk meg egy esettanulmányt a ProHib 150 alkalmazásáról. Az evaporátor hőátadó felületei visszatértek az optimális állapotba, és a létesítmény éves szinten 114 000 eurós költségmegtakarítást ért el. A ProHib 150 csökkentette az evaporátoroknál évente végzett CIP-műveletek számát, ami jelentősen csökkentette a CIP-vegyszerekre fordított kiadásokat. Ezzel együtt csökkent a savak és lúgok felhasználása is, ami pozitív hatással volt az üzem vízháztartására. A savfelhasználás csökkentésének köszönhetően a melléktermékben található maradék szulfátkoncentráció is alacsonyabb lett, javítva ezzel a melléktermék minőségét. Az elpárologtatók stabil működése jelentősebb és kiszámíthatóbb olajtermelést eredményezett, erősítve ezzel a létesítmény eredményét.
Összegzésként elmondható, hogy a bioetanol hozzájárul a nettó nulla kibocsátás eléréséhez, és minimalizálja a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget. A Kurita aktívan részt vesz a termelés támogatásában és optimalizálásában, valamint célzott megoldásportfóliójával hozzájárul a víz- és energiamegtakarításhoz.